Üdvözöllek a masszázs oldalamon!
Azt találtam ki, hogy indítok egy sorozatot, ami bemutatja a legtöbbször masszírozni kívánt területek izomzatát.
A legtöbb panasz a váll, mellkas és a hát felső részével kapcsolatban van, így ezzel a területtel kezdem:
A musculus trapezus (trapézizom) hatalmas felületet fed le, és a működése nagyon sokféle. Bár fontos hátsó nyakizom, ugyanakkor váll és hátizomnak is számít.
Problémái komoly fájdalmakat és kellemetlenségeket okozhatnak. Ez az az izom, amit a barátok leggyakrabban masszíroznak meg egymásnak, mert az egyik legkönnyebben elérhető, és a musculus trapézius manuális kezelése hatalmas megkönnyebbülést hoz. A legtöbb ember számára ez a terület a napról-napra felhalmozódó feszültség fő helye.
A trapézizom az összes többi hátsó nyakizom, hátizom és vállizom felett helyezkedik el, ezért az ezen a területen elhelyezkedő más izmok felülvizsgálata is szükséges, amikor ezt az izmot vizsgáljuk.
rögzülése:
nyakszirtcsonttól a nyaki és háti csigolyákon keresztül egészen a 12-es háti csigolyáig
valamint a kulcscsont külső felén, és a lapocka tövisnyúlványán.
kisugárzási területei:
- nyak
- fül
- halánték
- nyakszirt
- vállaktól a lapockákig terjedő terület
- hát középső része
- könyök feletti karkülső felszíne
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Folytatom a már megkezdett ismertetést a gyakran panaszos izmokról ízületekről, csontokról.
A váll megismerésének szempontjából talán a legfontosabb ismérv az, hogy mindössze egyetlen ponton, a sternoclaviculáris (szegy-kulcscsonti) ízületnél fogva ízesül a csontvázhoz. E kicsinynek mondható ízületen kívül a váll teljes egészét beleértve a kart is, lágy szövetek tartják. Bár ez a szerkezeti felépítés csodálatos mozgékonyságot biztosít, magában hordozza nagyon sok sérülés veszélyét is.
A váll alkotórészei:
- előről a clavicula vagy köznapi elnevezéssel a kulcscsont, amely a kart és a vállat a csontváz többi részéhez kapcsolja
- a clavicula saját izma a musculus subclavius, ami alulról a legfelső bordához rögzíti a kulcscsontot.
- az acromion, azaz vállcsúcs, ez a csontrész köti össze a kulcscsontot és a lapockát egymással.
- scapula azaz a lapocka, ami horgonyként működik számos izom számára, amelyek közül 4 alkotja a sportsérülések révén közismert „rotátorköpenyt”. Ez a 4 izom:
- musculus supraspinatus (tövisnyulvány feletti izom)
- musculus infraspinatus (tövisnyúlvány alatti izom)
- musculus teres minor ( kisgörgeteg izom)
- musculus subscapularis (lapocka alatti izom)
A lapockán lévő izmokat kettészeli egy spina scapulae nevű, fölfelé futó csonttaréj, és ebből folytatódik a váll felé az acromion azaz vállcsúcs.
A vállcsúcs egy ízülettel kapcsolódik a kulcscsonthoz, és ez alatt kapcsolódik a felkarcsont nagy gumójához.
A klasszikus vállizomként a musculus deltoideust szokták emlegetni. Ez egy három oldalból álló izom, amely előröl a kulcscsonton, oldalról a vállcsúcson, hátul pedig a lapocka tövisnyúlványán ered, és beborítja a felkarcsont nagy gumóját, és a felkarcsonton tapad.
kisugárzási területek:
- vállban, elől, oldalt és hátul
- kulcscsont mentén, alatta
- felkarban
- lapocka felső, középső, és alsó felén
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
A váll megismerésének szempontjából talán a legfontosabb ismérv az, hogy mindössze egyetlen ponton, a sternoclaviculáris (szegy-kulcscsonti) ízületnél fogva ízesül a csontvázhoz. E kicsinynek mondható ízületen kívül a váll teljes egészét beleértve a kart is, lágy szövetek tartják. Bár ez a szerkezeti felépítés csodálatos mozgékonyságot biztosít, magában hordozza nagyon sok sérülés veszélyét is.
A váll alkotórészei:
- előről a clavicula vagy köznapi elnevezéssel a kulcscsont, amely a kart és a vállat a csontváz többi részéhez kapcsolja
- a clavicula saját izma a musculus subclavius, ami alulról a legfelső bordához rögzíti a kulcscsontot.
- az acromion, azaz vállcsúcs, ez a csontrész köti össze a kulcscsontot és a lapockát egymással.
- scapula azaz a lapocka, ami horgonyként működik számos izom számára, amelyek közül 4 alkotja a sportsérülések révén közismert „rotátorköpenyt”. Ez a 4 izom:
- musculus supraspinatus (tövisnyulvány feletti izom)
- musculus infraspinatus (tövisnyúlvány alatti izom)
- musculus teres minor ( kisgörgeteg izom)
- musculus subscapularis (lapocka alatti izom)
A lapockán lévő izmokat kettészeli egy spina scapulae nevű, fölfelé futó csonttaréj, és ebből folytatódik a váll felé az acromion azaz vállcsúcs.
A vállcsúcs egy ízülettel kapcsolódik a kulcscsonthoz, és ez alatt kapcsolódik a felkarcsont nagy gumójához.
A klasszikus vállizomként a musculus deltoideust szokták emlegetni. Ez egy három oldalból álló izom, amely előröl a kulcscsonton, oldalról a vállcsúcson, hátul pedig a lapocka tövisnyúlványán ered, és beborítja a felkarcsont nagy gumóját, és a felkarcsonton tapad.
kisugárzási területek:
- vállban, elől, oldalt és hátul
- kulcscsont mentén, alatta
- felkarban
- lapocka felső, középső, és alsó felén
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Ma nagyon izgalmas, és tanulmányos izomcsoportot hoztam bemutatásra.
Választásom a mellizmokra esett, talán azért, mert legutóbb a váll izmait tárgyaltam, és a váll mozgatása, edzése mindig együtt jár a mellizmok edzésével is.
A Musculus pectoralis major, azaz a nagy mellizom nagyon fontos szerepet játszik a helyes testtartásban, főképp az előrenyújtott fej szindrómában. Dr. David G. Simmons szerint az „a fej előrenyújtott tartását” gyakran a Musculus pectoralis major miofasciális trigger pontjai okozzák, amelyek előre húzzák a lapockát, ezáltal begörbített válltartást idéznek elő, amivel együtt jár a fej előre nyújtása (a fülek a normális testhelyzetüknél előbbre a saggitális középvonal elé kerülnek). Ezt oldalról nagyon szépen meg lehet figyelni, ha valakinek a füle előrébb van, mint ahová a törzse közepét, gerincét képzelni tudjuk. Ennek a testhelyzetnek kijavítása a mellizom trigger pontjainak kezelésével, masszírozással kezelhetőek.
A nagy mellizom a kulcscsonton, szegycsonton, és néhány rostja a hasizmon ered, és a felkarcsont nagy gumója alatt tapad.
Közelíti, hajlítja, és körkörösen mozgatja a kart.
Mindig együtt vizsgáljuk a kis mellizommal a Musculus pectoralis minorral.
A Musculus pectoralis minor rögzíti a lapockát a mellkashoz. Ennek következtében fogékony a kar lefelé mozgatásából származó sérülésekre, és általában a kar egészére kiterjedő, az ujjakba kisugárzó fájdalmat okoz. Gyakran együtt járhat a kis mellizom fájdalmával a háton lévő rombuszizom fájdalma is, mert rögzülési és lefutási pontjaik elég közel esnek egymáshoz.
A kis mellizom a harmadik, sokszor már a második bordától az ötödik bordáig ered, és a lapocka hollócsőrnyúlványán tapad.
Kisugárzási területei: a váll elülső oldalától a mellkas elülső részébe, végig a kar tenyér felőli oldalán a középső, gyűrűs, és kisujjba. Szóval ha zsibbadnak az ujjaink, akkor meg kell vizsgálni a kis mellizmot, masszírozni, lazítani, és nyújtani, így nagy valószínűséggel kezelhető a zsibbadás.
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Ha már a mellizmoknál tartottam, és emlegettem a kis és nagy rombuszizmot, akkor be is mutatom őket.
A musculus rhomboiedus major és minor (nagy és kis rombuszizom) okozza a legtöbb hátfájást. Ezek az izmok a glenohumeralis (váll) ízület süllyesztéséhez elforgatják, illetve visszafelé húzzák a lapockát. Gondoljunk arra, hogy ezek az izmok folyamatosan megfeszült állapotban vannak a mellizmoknak a váll előre húzását eredményező működése következtében. Emiatt a musculus rhomboiedus major és minor feszülése csaknem mindig összefügg a nagy és kis mellizmokkal.
kapcsolódásaik:
kis rombuszizom a 6-7-es nyakcsigolyán ered, és a lapocka tövise felett tapad
a nagy rombuszizom a felső 4 mellkasi csigolya tövisnyúlványán ered, és a lapocka tövise alatt tapad
feladata: a gerinc felé húzzák a lapockát, amikor széttárjuk a karunkat aktívan dolgoznak.
Ha fáj, a gerinc és a lapocka között érezzük a fájdalmat.
A lapocka emelő izom, musculus levator scapulae a trapézizom után, okozza a legtöbbször a nyak és a váll fájdalmát és megmerevedését. Ez az egyik olyan izmunk, amit gyakran használunk helytelenül a nehéz hátizsákok és válltáskák viselésekor. A lapockaemelő izmod segíti a trapézizmot a lapocka megemelésében, valamint a rombuszizmot a lapocka elforgatásában.
kapcsolódásai a felső nyakcsigolyán ered, és a lapocka felső szegletén tapad
Az a feladata, hogy emeli a lapockát.
kisugárzási területe: a lapocka közepe táján, de lesugározhat a fájdalom a felkar hátsó részébe.
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Musculus levator scapulae azaz lapckaemelő izom
Eddig a törzsünk felső részének izmait taglaltam.
Most a gerinc melletti felületes izmok kerülnek sorra, de előbb szeretnék egy kis betekintést a gerincre vonatkozóan.
Két fontos tényt kell figyelembe vennünk, amikor a gerincre a test egészének összefüggésében tekintünk.
- A test súlypontja a medencében helyezkedik el, jóval a gerinc előtt
- A teljes felső végtag és a váll egyetlen ízülettel a strenoclaviculáris ízülettel kapcsolódik a csontvázhoz, ami ugyancsak jóval a gerinc előtt helyezkedik el.
Ebből a két tényből következik, hogy a gerinc és a hozzá rögzülő izmok erős előrefelé irányuló húzással szemben kell, hogy fenntartsák /megőrizzék az egyenes testtartást. A szemünk elhelyezkedése, valamint a vállunk és a felső végtagunk szerkezete miatt lényegében minden, amit mi, emberek teszünk, igényli a fejünk, a felső végtagjaink és a törzsünk előre, le- és befelé mozgatását.
A gerinc felületes izmainak a feladata az (a hát alsó részének izmaival együtt), hogy egyensúlyban tartsák a testünket az ilyen mozgások során.
A rossz testtartás, vagyis az olyan, ahol a füleink oldalról nézve a test középvonalától előrébb helyezkednek el a vállak befelé fordulnak és az elülső bordaközi és hasizmok tartósan megrövidülnek súlyosan megterheli a gerinc és a nyak hátsó részének felületes izmait, és aktív trigger pontok és fájdalom kifejlődését eredményezi. Mindazonáltal David G. Simmons MD szerint „nincsenek ugyan megbízható tudományos adatok arra nézve, hogy mikor és hogyan keletkeznek a miofasciális trigger pontok” (csomók az izmainkban), mégis tudjuk, hogy a „testtartási problémák megszűntetésével a miofasciális trigger pontok vagy eltűnnek, vagy sokkal könnyebben kezelhetőek
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Az ígértem,
hogy a gerinc melletti izmok ismertetésével folytatom az izmok bemutatását.
Ezen izmok közös neve: Musculus erector spinae azaz gerincet egyenesítő
merevítő izmok.
Közös megjelölése annak az izomcsoportnak, amelyek feszítik a gerincet, fenntartják
a gerinc és a bordák egyensúlyát, ezen felül köhögéskor, és az egyenes hasizom
feszítésekor összehúzódnak.
Keresztcsontról, csípőcsontról, és az ágyéki csigolyák nyúlványairól erednek.
Három csoportra oszthatóak:
- iliocostalis azaz csípő-bordacsonti
- longissimus azaz leghosszabb
- spinalis azaz gerincre vonatkozó, az mellett közvetlen helyet foglaló
Ezen izomcsoportokon belül újabb izomközegek különíthetőek el egymástól.
A teljesség igénye nélkül kiemelek egyet, amelynek fájdalmas csomóival jónéhányan
megkerestek, amikor masszíroztatni jöttök.
- Musculus iliocostalis, Pars thoracica csípőbordai izom, mellkasi része, melyen
felső végtagjaink nagyon sokrétű használatánál, vagy mikor lefelé nézünk, hogy
lássuk mit is csinálunk a kezünkkel, pl. kézben tartott mobil pötyögés;
valamint helytelen testtartás következtében alakulnak ki csomók.
Ezek azok a bizonyos lapocka alatti csomók, és mivel előre lefelé módon jönnek
létre, kimasszírozásukat úgy végzem, hogy hátra derék mögé kell tenni a kezeket
hozzá.
Ha íróasztalnál dolgozol, jársz edzeni, vagy csak a mindennapi munkádhoz kell a
mobilod, akkor bizonyosan Neked is vannak ilyen csomóid. Jelentkezz be hozzám
egy jó kis hátmasszázsra, hogy megkönnyebbüljön a hátad, vállad, karjaid.
forrás: James H. Clay, David M.
Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Folytatom értekezésemet a leggyakrabban panaszos
izmokról, és ma a sorban nálam a széles hátizom, azaz Musculus latissimus dorsi
következik.
Szó szerint a jelentése a hát legszélesebb izma.
Ennek a nagy és erős izomnak a segítségével húzzuk fel magunkat a karunkkal, (illetve húzunk le, vagy húzunk vissza tárgyakat a karunkkal, például evezünk egy csónakban).
Az izom beborítja a törzs hátsó-alsó részét: felterjed a hátra és az oldalra, és a felkar elülső részén rögzül. Így mintegy lehorgonyozza a kart a hát alsó részéhez és a medencéhez. Ez az izom, amely a nagygörgeteg izommal együtt a hónalj hátsó peremét megformáló izomköteget alkotja.
Kisugárzási területei: lapocka felső szegletén át az egész lapockába, a hónaljárokba, lefelé a kar hátsó részén át a gyűrűs, és kisujjba. Vagy akár a vállizom kulcscsonti részétől a derekunkig egészen.
A derékfájás, a rossz tartás gyakran utal gyenge, elhanyagolt hátizmokra – ilyenkor különösen fontos lehet a heti rendszeres, specifikus hátedzés bevezetése. Szintén ajánlott a hátizom-erősítés az ülőmunkát végzőknek, hiszen a rossz tartás, a hosszan tartott, statikus póz súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása
Szó szerint a jelentése a hát legszélesebb izma.
Ennek a nagy és erős izomnak a segítségével húzzuk fel magunkat a karunkkal, (illetve húzunk le, vagy húzunk vissza tárgyakat a karunkkal, például evezünk egy csónakban).
Az izom beborítja a törzs hátsó-alsó részét: felterjed a hátra és az oldalra, és a felkar elülső részén rögzül. Így mintegy lehorgonyozza a kart a hát alsó részéhez és a medencéhez. Ez az izom, amely a nagygörgeteg izommal együtt a hónalj hátsó peremét megformáló izomköteget alkotja.
Kisugárzási területei: lapocka felső szegletén át az egész lapockába, a hónaljárokba, lefelé a kar hátsó részén át a gyűrűs, és kisujjba. Vagy akár a vállizom kulcscsonti részétől a derekunkig egészen.
A derékfájás, a rossz tartás gyakran utal gyenge, elhanyagolt hátizmokra – ilyenkor különösen fontos lehet a heti rendszeres, specifikus hátedzés bevezetése. Szintén ajánlott a hátizom-erősítés az ülőmunkát végzőknek, hiszen a rossz tartás, a hosszan tartott, statikus póz súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.
forrás: James H. Clay, David M. Pounds: Alapvető klinikai masszázsterápia: Az anatómia és a kezelés integrálása